- Pompás. - fordítottam hátat, és a szobámba indultam.
- De Brook. - szólt utánam.
Nem figyeltem rá, csak egyenes úton szaporáztam a lépteimet. Majd egy ajtó csapással jeleztem, hogy bent vagyok.
A telefonomat kezdtem keresni. Az ágyam alatt találtam rá.
Kellett egy ember, akivel megbeszélem, mindegy ki. Hát feltárcsáztam az egyik barátnőmet az iskolából. De ő nem vette fel. Még vagy öt embert próbáltam, de vagy nem voltak elérhetőek, vagy kinyomták. Ennyi vagyok az embereknek.
- Talán ő. - klikkeltem a Emma nevére. Ő az a csaj, akit mindig meghallgattam ha problémája volt.
- Igen? - szólt bele.
- Szia. - szóltam bele.
- Mi a baj? Te sírsz? - faggatott.
- Hát, Harry a baj. - motyogtam.
- Bocsi, beteg vagyok, és anyum kiabál, h pihenjek, majd visszahívlak. - tette le a telefont.
- Rohadjatok meg. - csaptam a készüléket a földhöz.
Értelmetlen hisztibe kezdtem, ami nem változtat semmin, de könnyebb levezetni a feszültséget. A legtöbb könyvet, és apró díszeket a polcról egy párnával lesöpörtem. Bekapcsoltam a laptopomon a leghangosabb zenét, hogy senki se hallja, amikor sikítok. A párnát eldobtam, és az ágyba rúgtam. Persze, ez már nem ment olyan könnyen. Ez mocskosul fájt.
A földre estem, és a fájó területet kezdtem a kezem közé szorítani.
Eközben valaki kikapcsolta a zenét.
- Hagyj békén. - utasítottam ki Harry-t, összeszorított fogakkal.
- Csak hallgass meg. - ült le mellém a földre.
- Figyelek. - engedtem el a lábam.
- Most hagyd abba a felém táplált utálatod, és nézd anyád szempontját.Szeretem. SZERET. És a te beleegyezésed nélkül nem lesz boldog. Pedig ő tényleg különleges, és megérdemli. - tartotta a szent beszédet.
- És honnan tudjam, hogy tényleg fontos neked, és nem fogod dobni? - kételkedtem.
- Nem vagyok olyan mint a többiek. Sok barátnőm volt, de egyszerűen nem érzem magam jól, sikongató tini lányokkal. Nekem az anyád kell. - mosolygott.
- Remélem igazat mondasz. - flegmáztam, de láttam rajta, hogy nem hazudik.
- Nekem is nevelő apám van, és nehéz volt elfogadni először, de az idő a megoldás. Csak próbálj megbarátkozni velem. ANYÁD MIATT. -fogta meg a kezem, amit rögtön kirántottam az övéi közül.
- Ennek örömére segíthetnél költözködni, csak Samantha-ért. -nevetett.
- Nem. - akartam volna egy párnát hozzávágni, te csak a becsapódott ajtót érte az ütés.
Még egy kicsit ültem a földön, majd helyre pakoltam a dolgaim.
Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Azért lemegyek gratulálni.
- Anya, ne haragudj, gratulálok. - öleltem át.
- Köszönöm kicsim, és megértelek. De nagyon boldog vagyok, hogy segítesz Harrynek pakolni. Legalább jobban megismeritek egymást. - miközben ezt mondta , döbbent és szúrós tekintettel vizsgáltam Hazz-t, aki megformált a szájával egy "Bocsi"-t.
Nem ez volt a legfelemelőbb időtöltés a mai napra, de Samantha lelkessége miatt, bevállaltam.
Lassan elindultunk. Harry kocsijához lépkedtünk, beszálltunk, majd a gázra lépett. Nem lakik túl messze, ezért hamar oda értünk.
Gyönyörű háza van, ezt be kell ismernem, attól hogy ő csúnya. - kuncogtam el magam, miközben ezeket gondoltam.
- Jól vagy? - kérdezte értetlenül.
- Ja. - váltott a kuncogásom flegma leszólásba.
- Hát oké. - indult el, és a kezébe vett egy bőröndöt.
Eközben én, a szobájában találtam egy elefántos szobrot. Lehet hogy őrül vagyok, de elképzeltem, hogy az elefánt elmeséli, hogy Harrynek folyik a nyála amikor alszik, és ő látja minden bambaságát, mert itt áll. Ezen jókat nevettem.
- Jól szórakozol? - szegezett nekem újabb kérdést Harold.
- Igen uram. - nevettem tovább.
- Nyugi. - dobta hozzám az egyik pólóját.
- Ez büdös, mosd ki. - fintorogtam és visszadobtam.
- Nem lehet büdös. - vett fel "o"alakot a szája.
- Ez is , és ez is , és ez is az. Harry szagú. - dobáltam hozzá a ruháit.
- Szóval büdös vagyok? Már értem miért nem kedvelsz. - vágott megsértődött fejet.
- Lehet azért. - tettem keresztbe a karjaimat, és vágtam gondolkodó fejet.
- Ezért még... - mondta , majd végszóra elkezdett kergetni, egy pólóval a kezébe.
- Nem akarom megszagolni. - mondtam futás közben.
- De ezt megfogod. - szaladt tovább.
Előre figyeltem, de jött a veszélyes zóna számomra: a lépcső. Éreztem , hogy semmi sem lesz rendben.
Még jó hogy csak az utolsó előtti lépcsőfokban, de megbotlottam, és előre borultam.
Az ilyeneket már megszoktam. Csak ültem a földön és nevettem.
Harry odaült mellém. Észre vettük, hogy az esés közben, kibomlott a hajam, és bele akadt a korlátba.
- Te ebből hálót fonsz? - kérdezte , miközben leszedte a korlátra akadt hajszálakat.
- Nem, kötelet, hogy este megfojtsalak vele. - mosolyogtam.
- Én meg egy éjszaka levágom. - vigyorgott diadalmasan.
- Azt adja neked az isten. - löktem meg.
- Hát, mivel egy házba fogunk lakni, ez lehetséges. - kontrázott rá.
- Neked lesz rosszabb. - álltam fel, majd felvettem a földről egy pólót. - Pakolj. - adtam oda neki.
Elindult a szekrény felé. Újra elé gubbasztott. Segítettem neki, vagyis inkább leszóltam minden ruháját.
De ennek is a végére értünk. Hazafelé indultunk, miután a kocsiba betuszkoltuk a bőröndöket.
- Hellószia anya. - sűrítettem egybe két köszönést.
- Szia. De boldog vagy. - nézett döbbenten.
- Mert tudom, hogy van itthon fagyi, és ez boldoggá tesz. - lépkedtem a hűtő elé.
- Én is kérek. - szaladt hozzám Harry.
- Vegyél magadnak. - védtem a kezeimmel a bödönt.
- Már nincsenek nyitva a boltok. - nézett kiskutya szemekkel.
- Csak egy kanállal. - adtam meg a feltételt.
- Rendben. -evett bele.
- Ez nem egy volt. -kiabáltam le. És elkezdtük a harcot a fagyiért, ami anya új szőnyegén landolt.
- Harry volt. - kiáltottam fel, ártatlanul.
- Örülök, hogy összebarátkoztatok, de a berendezés marad. - vett elő egy rongyot, és kezdte törölgetni.
- Samantha , kicsim. Ne haragudj - ölelte át Hazz.
- Máskor figyeljetek oda. - csókolta meg.
- Ajj, már nem is kell a fagyi. - tettettem hányingert.
- Gyere már, te is kapsz puszit. - mondta Harry, amire döbbent, mégis undorodó arcot vágtam.
- Nem. - fintorogtam.
Anyám és Hazz felálltak a földről, odajöttek, és megöleltek.
- Jó már hagyjatok. - akartam eltávolodni, de valami nem engedte...
Ez lenne a második rész :$ Remélem tetszik, és olvassátok ^^
Szeretnék néhány komit :3 Előre is köszönöm♥
Puszi :BooBear*
Még egy kicsit ültem a földön, majd helyre pakoltam a dolgaim.
Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Azért lemegyek gratulálni.
- Anya, ne haragudj, gratulálok. - öleltem át.
- Köszönöm kicsim, és megértelek. De nagyon boldog vagyok, hogy segítesz Harrynek pakolni. Legalább jobban megismeritek egymást. - miközben ezt mondta , döbbent és szúrós tekintettel vizsgáltam Hazz-t, aki megformált a szájával egy "Bocsi"-t.
Nem ez volt a legfelemelőbb időtöltés a mai napra, de Samantha lelkessége miatt, bevállaltam.
Lassan elindultunk. Harry kocsijához lépkedtünk, beszálltunk, majd a gázra lépett. Nem lakik túl messze, ezért hamar oda értünk.
Gyönyörű háza van, ezt be kell ismernem, attól hogy ő csúnya. - kuncogtam el magam, miközben ezeket gondoltam.
- Jól vagy? - kérdezte értetlenül.
- Ja. - váltott a kuncogásom flegma leszólásba.
- Hát oké. - indult el, és a kezébe vett egy bőröndöt.
Eközben én, a szobájában találtam egy elefántos szobrot. Lehet hogy őrül vagyok, de elképzeltem, hogy az elefánt elmeséli, hogy Harrynek folyik a nyála amikor alszik, és ő látja minden bambaságát, mert itt áll. Ezen jókat nevettem.
- Jól szórakozol? - szegezett nekem újabb kérdést Harold.
- Igen uram. - nevettem tovább.
- Nyugi. - dobta hozzám az egyik pólóját.
- Ez büdös, mosd ki. - fintorogtam és visszadobtam.
- Nem lehet büdös. - vett fel "o"alakot a szája.
- Ez is , és ez is , és ez is az. Harry szagú. - dobáltam hozzá a ruháit.
- Szóval büdös vagyok? Már értem miért nem kedvelsz. - vágott megsértődött fejet.
- Lehet azért. - tettem keresztbe a karjaimat, és vágtam gondolkodó fejet.
- Ezért még... - mondta , majd végszóra elkezdett kergetni, egy pólóval a kezébe.
- Nem akarom megszagolni. - mondtam futás közben.
- De ezt megfogod. - szaladt tovább.
Előre figyeltem, de jött a veszélyes zóna számomra: a lépcső. Éreztem , hogy semmi sem lesz rendben.
Még jó hogy csak az utolsó előtti lépcsőfokban, de megbotlottam, és előre borultam.
Az ilyeneket már megszoktam. Csak ültem a földön és nevettem.
Harry odaült mellém. Észre vettük, hogy az esés közben, kibomlott a hajam, és bele akadt a korlátba.
- Te ebből hálót fonsz? - kérdezte , miközben leszedte a korlátra akadt hajszálakat.
- Nem, kötelet, hogy este megfojtsalak vele. - mosolyogtam.
- Én meg egy éjszaka levágom. - vigyorgott diadalmasan.
- Azt adja neked az isten. - löktem meg.
- Hát, mivel egy házba fogunk lakni, ez lehetséges. - kontrázott rá.
- Neked lesz rosszabb. - álltam fel, majd felvettem a földről egy pólót. - Pakolj. - adtam oda neki.
Elindult a szekrény felé. Újra elé gubbasztott. Segítettem neki, vagyis inkább leszóltam minden ruháját.
De ennek is a végére értünk. Hazafelé indultunk, miután a kocsiba betuszkoltuk a bőröndöket.
- Hellószia anya. - sűrítettem egybe két köszönést.
- Szia. De boldog vagy. - nézett döbbenten.
- Mert tudom, hogy van itthon fagyi, és ez boldoggá tesz. - lépkedtem a hűtő elé.
- Én is kérek. - szaladt hozzám Harry.
- Vegyél magadnak. - védtem a kezeimmel a bödönt.
- Már nincsenek nyitva a boltok. - nézett kiskutya szemekkel.
- Csak egy kanállal. - adtam meg a feltételt.
- Rendben. -evett bele.
- Ez nem egy volt. -kiabáltam le. És elkezdtük a harcot a fagyiért, ami anya új szőnyegén landolt.
- Harry volt. - kiáltottam fel, ártatlanul.
- Örülök, hogy összebarátkoztatok, de a berendezés marad. - vett elő egy rongyot, és kezdte törölgetni.
- Samantha , kicsim. Ne haragudj - ölelte át Hazz.
- Máskor figyeljetek oda. - csókolta meg.
- Ajj, már nem is kell a fagyi. - tettettem hányingert.
- Gyere már, te is kapsz puszit. - mondta Harry, amire döbbent, mégis undorodó arcot vágtam.
- Nem. - fintorogtam.
Anyám és Hazz felálltak a földről, odajöttek, és megöleltek.
- Jó már hagyjatok. - akartam eltávolodni, de valami nem engedte...
Ez lenne a második rész :$ Remélem tetszik, és olvassátok ^^
Szeretnék néhány komit :3 Előre is köszönöm♥
Puszi :BooBear*


Annyira imádom :33 a következőre meg ne kelljen már egy hónapot várni :D ♥
VálaszTörlés