2013. április 15., hétfő

Prólógus


Az életem egy romhalmaz. Egyetlen, még élő szülőm 20 évesnek képzeli magát, miközben 34. Nem tudom hogy, de mindig van valami kis fiatal pasija.
5 éve hogy meghalt apa. És anya már újra randizik? Jó, lehet ez normális, meg szeretném hogy boldog legyen,de ezt a fiút ki nem állhatom:
azt hiszi, hogy övé a világ. Nem tudom mit lát benne az anyám, és fordítva.
Nekem ez édesapám eltávozása miatt alapból fáj. Nem hogy még el kelljen viselnem az önelégült fejét a fickónak, amikor anyám azt parancsolja:"Hallgass Harryre."

Nekem ő nem a rokonom, Ő nem áll felettem, nekem ő senki.
Már várom, hogy milyen dumát ad majd be anyámnak, ha megunja.
ONE DIRECTION
Samantha Farrel
Brook Farrel
Sziasztok :$ Hát ez lenne a blogunk :33 Remélem mindenkinek tetszik :$
Puszi: Stefi , és Szandi ♥




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése