2013. április 17., szerda
1 rész
-Jó reggelt-szólított anyukám
-Neked is-erőltettem egy mosolyt
-Kérsz reggelit? Csináltam rántottát, amúgy Harry átjön ebédre-mosolygott boldogan
-Ha nem mondod, rá sem jövök.Ez már szokásos.-motyogtam halkan
-Tessék?-fordult vissza
-Semmi-válaszoltam
-Akkor jó. Tudod, hogy szeretlek-adott egy puszit, majd megölelt
-Én is-öleltem vissza
Igazából szeretem nagyon is, túlságosan is, és féltem, hogy megint csalódás fogja érni.
-Akkor jó-simogatta meg a fejem-akkor megyek le, és felhozom a reggelid.
-Oké, köszönöm-mondtam boldogan
Miután megreggeliztem felöltőztem, és lebaktattam a lépcsőn. Nagyon jó illata volt a kajának.
-Mit főzöl?-kérdeztem
-Spagettit-mondta büszkén
-Azt imádom.
-Én is-nevetett
***
Csöngetek.Tudtam, hogy Harry az. Lementem a földszintre és ott volt anyámmal. Megvetően néztem rá, mire ő csak önelégülten mosolygott.
-Gyertek, kész a kaja- kiáltott a háziasszony.
Leültünk az asztalhoz. Valóban nagyon finom volt az étel.
-Na és Harry, milyen volt a reggeled?-próbáltam kedves lenni
-Most már jobb.-nézett rám.
-Nem kell jó pofizni, jobb nekem is, meg neked is, ha nem vagyunk jóban-mondtam, majd felálltam az asztaltól.
Annyit hallottam még, hogy anyum azt mondja "nézd el neki, kamasz"
Mi van????? Én kamasz? Hisz' Harry is az. Na mindegy, szerintem nem érdemes ezen felhúzni magam.
Felmentem a szobámba, és leültem laptopozni,
Facebookon semmi, twitteren semmi.
Kitaláltam valamit.
Felmentem google-re, és elkezdtem kutatni Harold után. Kíváncsi voltam.
Fél óra után kiderült, hogy nem a kapcsolatairól híres, egy-két hónapos barátnői vannak. Nem is csodálom, nem úgy néz ki, mint valami hűséges típus, szerintem már anyukámat is megcsalta, nem is egyszer. Szegény. Olyan boldog, de majd, ha dobja Harry.....megint bevonul a szobájába egy hétig, és ott fog ülni. Nem tudom, hogy tudja elviselni ezeket, de ő erős típus.
Nekem is volt egy pasim nem rég, dobott, mert nem akartam vele lefeküdni. Tudtam, hogy nem ő az, akivel le akarok feküdni, ezért nem is tettem. Ennek már 3 hónapja. Majd egyszer eljön értem is az igazi, aki önmagamért fog szeretni.....remélem.
Egy kis idő után, belekezdtem a házimba. De a matematikába beletört a fogam. Lementem segítségért.
- Anya, tompa vagyok a matekhoz. Segítesz? - szóltam egyszerűen.
- Kérd meg Harry-t. - mondta, miközben ő a konyhában ügyködött.
- Mit szólsz ahhoz , hogy segíteni fogsz nekem? - vontam kérdőre.
- Hiszti mentesen oké. - válaszolt, majd elolvasta a feladatot.
Csűrtük, csavartuk, de semmi sem jött ki.
- Hagyjuk, majd átírom. - akartam otthagyni a "segítőmet"
- Ne menj, meg kell csinálnod. - parancsolta. Erre a hangnemre kikerekedtek a szemeim.
- Jól vagy? - mosolyogtam lenézően.
- Figyelj oda mit mondd Harry. - förmedt rám anyám is.
- Mi van veletek? - nevettem már kínomban, és felfelé indultam a könyvekkel.
Lepakoltam, majd egy röpke :"Helló"-t kinyögve, elmentem.
Mit képzelnek? Ki nekem Hazz? Örülök, hogy próbált segíteni, de egy-két szám kiszámítása után, még nem lesz az apám.
De egyszerűen nem tud senki lehangolni, csak sétáltam az utcán, a fülhallgató a fülemben, és néhány számba beleénekeltem. Hát Pechemre, néha emberek is eljöttek mellettem. Ilyenkor nevetésbe törtem ki. Összességében, egy jót sétáltam.
De sajnos hazaértem. Anyám sírt, közben mosolygott. Nem tudom mi lehet?!
- Kis lányom, el kell mesélnem valamit...
Na hát akkor...ennyi lett volna az első rész. Remélem tetszeni fog.
*Stefi
A végét megtoldottam egy kicsit :$ De remélem azért tetszik a félig enyém, félig Stefi műve :33
Ha valaki akar következő részt , az komizzon♥
Üdv: BooBear:*
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Következőt! Most :3 Imádom :3
VálaszTörlés